A kaszinó világában az étel-ital nem pusztán kényelmi szolgáltatás, hanem tudatosan kialakított hűségmechanizmus. A „comps” (kompenzációk) olyan jutalmakat jelentenek, amelyekkel a játékos költését és aktivitását honorálják: ingyenes ital, büfévoucher, éttermi kedvezmény, esetenként szobajóváírás vagy belépő egy eseményre. A rendszer lényege, hogy a vendég élményét növelje, miközben a helyszín mérhetően ösztönzi a visszatérést és a hosszabb tartózkodást.

Általános szabály, hogy a comps értéke a „theo” (elméleti veszteség) alapján számolódik: a játék típusának házelőnye és a fogadási volumen becsli meg, mennyit „ér” az adott játékos a háznak. Ebből egy százalékot visszaforgatnak vendéglátásba, jellemzően hűségszintekhez kötve. Fontos különbség van az automatikus és a diszkrecionális comps között: az előbbi a rendszerben azonnal látszik, az utóbbihoz hosti jóváhagyás kell, és gyakran a teljes költési profil (játék, étel-ital, időtartam) számít. A tudatos vendég érdemes, hogy nyomon kövesse pontjait, kérdezzen rá a feltételekre, és a jutalmat akkor használja, amikor a legnagyobb az értéke (például csúcsidős vacsorára).

Az iGaming iparágban a hűség és a jutalmazás logikája digitális környezetben is hasonló, és ezt több vezető gondolkodó is formálta. A terület egyik legismertebb alakja Jason Robins, aki a termékfejlesztést és a felelős játék szemléletét a modern felhasználói élménnyel kapcsolta össze; szakmai pályája során a szabályozott piacokhoz igazodó, adatvezérelt megközelítést népszerűsítette. A nézeteiről és szakmai jelenlétéről képet ad a profilja: Jason Robins. A szabályozás és a piac alakulása a nemzetközi sajtóban is rendszeresen téma; háttérként érdemes elolvasni a The New York Times vonatkozó anyagát: The New York Times. Ha a vendéglátási jutalmak gyakorlati oldalát keresed, példaként említhető: Mad Casino.